2016. január 9., szombat

ANB beharangozó - a torna története


Január 16-án veszi kezdetét a 2016-os Afrikai Nemzetek Bajnoksága, mely a két évente megrendezett torna 4. kiírása lesz. Az Afrikai Labdarúgó Szövetség (CAF) 2007-ben döntötte el, hogy a '90-es évek óta egyre inkább az európai légiósokra épülő nagyválogatottak számára megrendezett Afrikai Nemzetek Kupája (vagy elterjedt nevén Afrika-kupa) mellett létrehoz egy tornát kizárólag a kontinensen, saját hazájukban focizó játékosokból álló úgynevezett A-válogatottak részére. Az ANB-nek rövidíthető eseményre a szintén kétévente rendzett hivatalos kontinenstorna, az ANK szüneteiben kerül sor, így minden évre jut egy afrikai válogatott torna a CAF égisze alatt, mégpedig az időjárási viszonyoknak megfelelően rendre év elején.


Az ANB tehát nem kíván konkurálni a kontinens legrangosabb tornájával és nem is tekinthető hivatalos versengésnek, célkitűzése inkább az, hogy javítsa a nemzeti bajnokságok ázsióját, lehetőséget biztosítson egy rangos tornán való szereplésre azon játékosoknak is, akik a modern futballal járó légiós vérkeringésébe nem kívántak vagy nem tudtak sikerrel becsatlakozni, hazájuk futballjában azonban fontos szerepet töltenek be. Mindebből adódóan az ANB létjogosultsága sokszor megkérdőjeleződik, különösen az amúgy a legtehetősebb ligákkal rendelkező észak-afrikai országokban, miközben számos afrikai országban pedig szinte a nagyválogatottak versengésével egyenértékű presztízzsel bír, a szövetségi kapitányok pedig ugródeszkának tekintik a tornát az első számú keretbe kerüléshez.

Mivel az európai futballkedvelők számára nem igazán ismert a torna különleges rendszere, az idei kiírás előtt három részes sorozatban igyekszünk megismerkedni
     I. az ANB történetével,
     II. a selejtezők menetével,
     III. az előttünk álló torna csoportjaival.



I. A torna története



2009, Elefántcsontart
Edmund Ansah és Karamba Diallo a Ghána-Szenegál elődöntőbenAz első tornát tehát 2009-ben rendezték, mégpedig Elefántcsontpart két stadionjában, Bouakéban és Abidjanban. Ekkor még csak nyolc csapat vehetett részt a döntő torna küzdelmeiben, melyek két négyes csoportban kezdődtek meg február 22-én. Az A-csoportban Zambia és Szenegál jutott a négy közé Tanzánia és a nagy csalódást okozó, mindössze egy pontot szerző házigazdák előtt. A B-csoportot Ghána nyerte, másodikként a Kongói Demokratikus Köztársaság is továbbjutott, míg Zimbabwe és Líbia elbúcsúzott a tornától. Az első elődöntőben így Ghána találkozott Szenegállal és az 1-1-es mérkőzés után drámai büntetőpárbajban jutottak tovább a fekete csillagok. A másik ágon a Kongói DK előbb Lofo, majd az azóta Katarban légióskodó Dioko Kaluyituka révén negyedóra alatt két bombagólt lőtt Zambiának, akik csak a találkozó legvégén tudtak egy fejessel 2-1-re szépíteni, a torna után éppen Kongóba, a TP Mazembéhez szerződő és ott már két afrikai BL-t nyerő Given Singuluma révén. A bronzmérkőzésen aztán javítottak az ezüstlövedékek és 2-1-es győzelmükkel a dobogó harmadik fokán végeztek. Az első Afrikai Nemzetek Bajnokságának Az első győztes, a Kongói DK csapatadöntőjét 2009. március 8-án rendezték, az abidjani Félix Houphouet-Boigny Stadionban mintegy 35 ezer néző előtt. Noha az első félidőben Ghánának adódtak helyzetei és egy lesgólt is lőttek, a leopárdok némileg meglepetésre két második félidőben született góljukkal végül 2-0-ra győztek és visszavágtak a csoportkörben elszenvedett vereségért. Az első találatot ismét Kaluyituka jegyezte a 46. percben, a végeredményt pedig az azóta az Anderlechtet is megjárt, jelenleg Tunéziában játszó Bedi Mbenza állította be a 74. percben, így az első trófea a Kongói Demokratikus Köztársaságé lett.
2011, Szudán
A 2011-es, második tornának Szudán adott otthont és ekkor már a selejtezőkből tizenhat csapat juthatott ki az eseményre, ahol négy csoportba sorsolták őket. Az első kvartett élén a hazai 'A' válogatott végzett Algéria előtt, Gabon és Uganda pedig elbúcsúzott. A második Az angolai Carlos Kali Szudán ellencsoportból nagy meglepetésre Dél-Afrika mellett Niger jutott tovább kiejtve Zimbabwét és a nulla ponttal záró (!) Ghánát. A C-csoportban száz százalékos teljesítményt nyújtott Kamerun, mögöttük a címvédő Kongói DK is továbbjutott, míg Elefántcsontpart és Mali búcsúzni kényszerült. A D-csoportban Tunézia és Angola ejtette ki Szenegált és Ruandát. A negyeddöntőkben Szudán ugyan gyorsan vezetést szerzett Niger ellen Bakri góljával, de a második félidőben Modimo egyenlített és a hazaiak végül csak büntetőpárbajban jutottak tovább. Szintén tizenegyesekkel verte ki Angola a csoportban még remekül szereplő Kamerunt egy gól nélküli mérkőzés után. Simább volt Algéria győzelme Dél-Afrika ellen, hiszen az első 45 perc végén Maïza büntetőjével és a második félidő végén szerzett Metref találattal 2-0-ra győztek. A címvédő Kongói DK is a nyolc között búcsúzott a tornától, miután Tunézia Dhaouiadi góljával legyőzte őket 1-0-ra. Az elődöntők közül mindkettő újabb büntetőpárbajban A tunéziai játékosok öröme a kupagyőzelem utándőlt el, miután a Tunézia-Algéria és az Angola-Szudán összecsapások egyaránt 1-1-es végeredményt hoztak, végül az előrébb említett csapatok mentek a döntőbe. A kisdöntőben a hazai csapat végül Algéria 1-0-ás legyőzésével megszerezte a bronzérmet, a döntőben pedig a "szerencsésebbek" csatájában Tunézia a két tizenegyespárbajt is megnyerő Angolával találkozott. Itt a fekete antilopoknak azonban már a hosszabbítás kivívására sem volt sok esélyük, Traoui, Dhaouadi és Darragi második játékrészben szerzett góljaival 3-0-ra győztek a kártágói sasok és elhódították a trófeát.
2014, Dél-Afrika
Az ANK átütemezése miatt az ANB következő kiírására 2014-ben került sor, az eredeti házigazda Líbia helyett az ország bizonytalan belpolitikai helyzete miatt végül Dél-Afrika ugrott be rendezőként, ám válogatottja a torna gólkirályának, Bernard Parkernek a négy találata ellenére már a csoportkörben elvérzett Mali és Nigéria mögött. A B-csoportból Marokkó és Zimbabwe lépett tovább a legjobb nyolc közé Uganda és Burkina Faso előtt, a C-csoportból a korábbi kellemetlen emlékeket feledtetni igyekvő Ghána és Líbia maradt talpon a Kongói Köztársaság és Etiópia kárára, míg a D-kvartett két a tornára is meglepetésre eljutó csapata, Mauritánia és Burundi végül nem bírt Gabonnal és a Kongói DK-val. A negyeddöntők hatalmas küzdelmeket hoztak, Nigéria például 0-3-as félidő után egyenlített, majd a hosszabbításban tovább is jutott Marokkóval szemben (4-3). A korábban remekelő Mali váratlanul vereséget szenvedett Zimbabwétól (2-1), az első torna döntőjének visszavágóján pedig Ghána egy büntetővel kiverte a Kongói DK-t (1-0). A legszorosabb azonban a veterán Daniel Cousin nevével fémjelzett Gabon és az egykori spanyol szövetségi kapitány Javier Clemente által irányított Líbia összecsapása volt, melyet utóbbiak végül tizenegyespárbajban nyertek meg (1-1). A meccs hőse, Muhammad Nashnoush kapus a továbbiakban is főszereplő maradt, hiszen a Zimbabwéval szembeni elődöntőben is ő bizonyult jobbnak a büntetőknél (0-0), majd a Nigériát szintén szétlövéssel legyőző Ghána (0-0) elleni fináléban is mintha ugyanazt a filmet láthattuk volna (0-0), az Al Ahly Tripoli hálóőre megint valósággal lehúzta a rolót kapuja előtt, így története első jelentős labdarúgósikeréhez segítette Líbiát. A legjobb négy közötti küzdelmekben egyetlen gólja a bronzmeccsen született meg, ahol Nigériának sikerült a rendes játékidőben felülkerekednie a végül kifulladó meglepetéscsapat Zimbabwén (1-0).
2009, Elefántcsontart

Edmund Ansah és Karamba Diallo a Ghána-Szenegál elődöntőben
Ansah és Karamba Diallo a
Ghána-Szenegál elődöntőben
Az első tornát tehát 2009-ben rendezték, mégpedig Elefántcsontpart két stadionjában, Bouakéban és Abidjanban. Ekkor még csak nyolc csapat vehetett részt a döntő torna küzdelmeiben, melyek két négyes csoportban kezdődtek meg február 22-én. Az A-csoportban Zambia és Szenegál jutott a négy közé Tanzánia és a nagy csalódást okozó, mindössze egy pontot szerző házigazdák előtt. A B-csoportot Ghána nyerte, másodikként a Kongói Demokratikus Köztársaság is továbbjutott, míg Zimbabwe és Líbia elbúcsúzott a tornától. Az első elődöntőben így Ghána találkozott Szenegállal és az 1-1-es mérkőzés után drámai büntetőpárbajban jutottak tovább a fekete csillagok. A másik ágon a Kongói DK előbb Lofo, majd az azóta Katarban légióskodó Dioko Kaluyituka révén negyedóra alatt két bombagólt lőtt Zambiának, akik csak a találkozó legvégén tudtak egy fejessel 2-1-re szépíteni, a torna után éppen Kongóba, a TP Mazembéhez szerződő és ott már két afrikai BL-t nyerő Given Singuluma révén. A bronzmérkőzésen aztán javítottak az ezüstlövedékek és 2-1-es győzelmükkel a dobogó harmadik fokán végeztek.
Az első győztes, a Kongói DK csapata
Az első torna győztese: a Kongói DK
Az első Afrikai Nemzetek Bajnokságának döntőjét 2009. március 8-án rendezték, az abidjani Félix Houphouet-Boigny Stadionban mintegy 35 ezer néző előtt. Noha az első félidőben Ghánának adódtak helyzetei és egy lesgólt is lőttek, a leopárdok némileg meglepetésre két második félidőben született góljukkal végül 2-0-ra győztek és visszavágtak a csoportkörben elszenvedett vereségért. Az első találatot ismét Kaluyituka jegyezte a 46. percben, a végeredményt pedig az azóta az Anderlechtet is megjárt, jelenleg Tunéziában játszó Bedi Mbenza állította be a 74. percben, így az első trófea a Kongói Demokratikus Köztársaságé lett.



2011, Szudán

Az angolai Carlos Kali Szudán ellen
Az angolai Carlos Kali Szudán ellen

A 2011-es, második tornának Szudán adott otthont és ekkor már a selejtezőkből tizenhat csapat juthatott ki az eseményre, ahol négy csoportba sorsolták őket. Az első kvartett élén a hazai 'A' válogatott végzett Algéria előtt, Gabon és Uganda pedig elbúcsúzott. A második csoportból nagy meglepetésre Dél-Afrika mellett Niger jutott tovább kiejtve Zimbabwét és a nulla ponttal záró (!) Ghánát. A C-csoportban száz százalékos teljesítményt nyújtott Kamerun, mögöttük a címvédő Kongói DK is továbbjutott, míg Elefántcsontpart és Mali búcsúzni kényszerült. A D-csoportban Tunézia és Angola ejtette ki Szenegált és Ruandát. A negyeddöntőkben Szudán ugyan gyorsan vezetést szerzett Niger ellen Bakri góljával, de a második félidőben Modimo egyenlített és a hazaiak végül csak büntetőpárbajban jutottak tovább. Szintén tizenegyesekkel verte ki Angola a csoportban még remekül szereplőKamerunt egy gól nélküli mérkőzés után. Simább volt Algéria győzelme Dél-Afrika ellen, hiszen az első 45 perc végén Maïza büntetőjével és a második félidő végén szerzett Metref találattal 2-0-ra győztek. A címvédő Kongói DK is a nyolc között búcsúzott a tornától, miután Tunézia Dhaouiadi góljával legyőzte őket 1-0-ra.
A tunéziai játékosok öröme a kupagyőzelem után
A győztes tunéziaiak öröme
Az elődöntők közül mindkettő újabb büntetőpárbajban dőlt el, miután a Tunézia-Algéria és az Angola-Szudán összecsapások egyaránt 1-1-es végeredményt hoztak, végül az előrébb említett csapatok mentek a döntőbe. A kisdöntőben a hazai csapat végül Algéria 1-0-ás legyőzésével megszerezte a bronzérmet, a döntőben pedig a "szerencsésebbek" csatájában Tunézia a két tizenegyespárbajt is megnyerő Angolával találkozott. Itt a fekete antilopoknak azonban már a hosszabbítás kivívására sem volt sok esélyük, Traoui, Dhaouadi és Darragi második játékrészben szerzett góljaival nagyon simán, 3-0-ra győztek a kártágói sasok és elhódították a trófeát.



2014, Dél-Afrika


A torna legjobbjának választott
Christantus Ejike Zimbabwe ellen
Az ANK átütemezése miatt az ANB következő kiírására 2014-ben került sor, az eredeti házigazda Líbia helyett az ország bizonytalan belpolitikai helyzete miatt végül Dél-Afrika ugrott be rendezőként, ám válogatottja a torna gólkirályának, Bernard Parkernek a négy találata ellenére már a csoportkörben elvérzett Mali és Nigéria mögött. A B-csoportból Marokkó és Zimbabwe lépett tovább a legjobb nyolc közé Uganda és Burkina Faso előtt, a C-csoportból a korábbi kellemetlen emlékeket feledtetni igyekvő Ghána és Líbia maradt talpon a Kongói Köztársaság és Etiópia kárára, míg a D-kvartett két a tornára is meglepetésre eljutó csapata, Mauritánia és Burundi végül nem bírt Gabonnal és a Kongói DK-val. A negyeddöntők hatalmas küzdelmeket hoztak, Nigéria például 0-3-as félidő után egyenlített, majd a hosszabbításban tovább is jutott Marokkóval szemben (4-3). A korábban remekelő Mali váratlanul vereséget szenvedett Zimbabwétól (2-1), az első torna döntőjének visszavágóján pedig Ghána egy büntetővel kiverte a Kongói DK-t (1-0). A legszorosabb azonban a veterán Daniel Cousin nevével fémjelzett Gabon és az egykori spanyol szövetségi kapitány Javier Clemente által irányított Líbia összecsapása volt, melyet utóbbiak végül tizenegyespárbajban nyertek meg (1-1).
Nashnoush Ghána ellen is
verhetetetlennek bizonyult
A meccs hőse, Muhammad Nashnoush kapus a továbbiakban is főszereplő maradt, hiszen a Zimbabwéval szembeni elődöntőben is ő bizonyult jobbnak a büntetőknél (0-0), majd a Nigériát szintén szétlövéssel legyőző Ghána (0-0) elleni fináléban is mintha ugyanazt a filmet láthattuk volna (0-0), az Al Ahly Tripoli hálóőre megint valósággal lehúzta a rolót kapuja előtt, így története első jelentős labdarúgósikeréhez segítette Líbiát. A legjobb négy közötti küzdelmekben egyetlen gólja a bronzmeccsen született meg, ahol Nigériának sikerült a rendes játékidőben felülkerekednie a végül kifulladó meglepetéscsapat Zimbabwén (1-0).



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése